Rohadt kontaktlencse! Ég a szemem, alig bírom nyitva tartani, fáj, és úgy nézek ki, mint egy betépett nyuszi. Ránézek a monitorra és könnybe lábad a szemem. 8-5-ig gép előtt ülök, és én csak igyekszem nem megvakulni.

Annyira lassan telik az idő.. szenvedek... Próbálnám élvezni a munkám, de így egyszerűen nem megy. Így nem tudom kihozni magamból a maximumot, főleg, ha még a köcsög főnök is cseszeget a kis szarságok miatt (olyan kis szarságok, hogy tök mindegy mit csinálok, az úgyis rossz). Azért szemléltetem a dolgot, csak, hogy el tudjátok képzelni, milyen nagy dolgok miatt kezd el pattogni: "Miért pislogtál? Egyáltalán mondta neked valaki, hogy pislogj? Ezt nem hiszem el....pislog........" Persze nem így történt pontosan, de hasonló kaliberű dolog miatt fújta fel magát naphallá...

Aludnom kell... Sokat... Muszáj.....hogy ne fájjon....:(

Most már mindenki bonthatja a pezsgőjét és örülhet más kárának... ugyanis minden pénteken fél 10-re fogok mostantól hazaérni, ezért egy héten 1x, azaz csak szombatonként tudok majd Vele találkozni. Csodás! Sosem lehet az ember felhőtlenül boldog, mi? Tegnap is legalább 3 ember mondta, hogy "pedig ti annyira nem illetek egymáshoz", meg "ő teljesen az ellentéted". Már úgy, de úúúgy unom! Főnököm is......

Fönök: Van barátod?

Én: Igen, bár még eléggé friss a dolog...

F.:Itt lakik?

Én: Nem, xy-ban, ahol én.

F.:Hát akkor az sem fog sokáig tartani.. (röhög)

HÁT ANYÁD!

Elegem van a sok köcsögből! Hagyjatok már békééééééén!!!!!!!!! "So fuck youuuuuuu"

Ja, egyébként a főnököm már MOST kiakaszt...ez azért durva, nem? Arról van szó, hogy az önéletrajzomban az állt, hogy nem dohányzom, szóval nincsen semmilyen káros szenvedélyem (kivéve a zene:))... Amúgy tényleg nem cigizek /általában/, ugyanis magamtól nem nagyon szoktam vásárolni, viszont néha, bulikban, ha megkínálnak, el szoktam fogadni, amivel nincs semmi baj, szerintem. Ma, amikor bementem a munkahelyemre, megkínáltak az ott dolgozó munkás srácok cigivel, én pedig megköszöntem és kábé csak a feléig szívtam el, mert már 8 óra volt, és nem akartam elkésni. Egyébként rendes srácok...picit egyszerűek, de kedvesek, jóarcok. Na a lényeg: a főnök behívott az irodájába, és kérdőre vont, hogy én mióta cigizek. Ehhhh... (kiderült, hogy be van kamerázva minden kis szeglete annak a szar helynek). Mondom általában nem cigizek, de most megkínáltak, és elfogadtam. Erre elkezdte nyomatni, hogy ezek a fiúk csak játszadoznak, tök jól elszórakoznak velem, és én vagyok a játékszerük. Vicces...eddig alig váltottam pár szót velük, de ezek szerint már az is baj, ha ismerkedek. Elkezdte nyomatni a hülyeségét, hogy ha arra rá tudtak venni, hogy cigizzek, pedig nem szoktam, akkor másra is rá tudnak.....hát beszarás.....Ja, és hozzátette, hogy mert ő ismeri a fiúkat, és mindegyik csak AZT akarja. Ahhha....mondom: "én meg magamat ismerem, de azért köszönöm az aggodalmat". Erre mit mond??? "Most azt hiszed, hogy ismered magad, de 3 év múlva már azt fogod mondani, hogy tényleeeg...akkor nem ismertem magam, de most már igen. És ez 3 évenként fog ismétlődni." Áááááááááá......

Én ezt már nem tudom kommentálni. Ha ilyen akaratgyenge idiótának néz, akkor mi a szarért vett fel?!

Egész héten The Doors hangulatom van.. legszívesebben egész nap csak feküdnék az ágyamban, becsukott szemekkel, és semmivel sem törődve azt hallgatnám. Annyira nagy hatással vannak rám a számai - de szerintem nem vagyok ezzel egyedül -, hogy áhhh...  Igazából, amikor néztem az Oliver Stone által alkotott filmet, fura, de egész idő alatt úgy voltam vele, hogy "hát ez nem valami nagy szám"..."aha, még mindig semmi extra"...."hmmm....elmegy egynek"........végén pedig: "ez kurvajó volt!!". Szóval, őszintén megvallva, amikor végignéztem (és persze most is, így visszagondolva rá), azt kell, hogy mondjam, hihhhetetlenül jól megcsinálták! Pozitív élményként tudom értékelni a filmet, ugyanis Val Kilmer igencsak hitelesen játszotta el Jim Morrisont, ráadásul rohadtul hasonlít is rá, ami nem egy hátrány!:D Nem akarok regélni a múvííí tartalmáról és mondanivalójáról, mindenkinek szíve joga, hogy eldöntse, mennyire elgondolkodtató a film. Én csak annyit mondok: érdemes megnézni!

U.I.:James Douglas Morrison tudott valamit.......

Este 10 óra van... Most értem haza pár perce... hulla vagyok.......

DE..........

VÉGRE VAN MUNKÁM!! JEJEJEEEEEE... (azaz csak felvettek próbaidőre) de krvajó leszek, meg ügyes, meg okos, meg mosolygós, meg minden, úgyhogy szeretni fognak! És most "juhééé" van meg boldogságosság!:)

Most csak ennyi... bevetem magam az ágyba, és áááá most jut eszembeeeee...holnap korán kell kelnem, fákk!!!! (rohadt apeh) Na mind1.

Mára a program: ALVÁS! És, hogy mindenki tudja - a mai nap után -, "csak a r'n'r támaszthat fel".:) /De, ha mondjuk Justin Biebert nyomatnának a fülembe hajnalban, lehet, sőt tuti, hogy arra is felkelnék. Viszont az első dolgom az lenne, hogy szétverem annak az elvetemült embernek a fejét, aki ilyen piszkos módszerrel próbál kínozni, ezután szétzúznám a zenét működtető eszközt is (jaj, de szépen fejezem ki magam), majd próbálnék visszaaludni annak reményében, hogy nem fognak csúnya rémálmok gyötörni a történtek után/

Ma 2 Grace klinika részt néztem meg. Az egyiket a Cool tv-n, a másikat pedig valami noname csatornán.. És bekönnyeztem mindkettőn! Ráadásul nem csak 1 jeleneten! Jó kis sorozat.. bár Meredith-et nem igazán kedvelem benne, pedig ő a főszereplő. Fura... Na mindegy. Azt a részt néztem - Válaszút előtt a címe -, amikor Izzie-ről kiderül, hogy rákos, és már elkezdik rajta a kemoterápiás kezelést. Ő szervezi M. és Derek esküvőjét, ezért behozatja a menyasszonyi ruhákat a szobájába, hogy felpróbálgassa őket M. (aki nem olyan lelkes, mint Izzie), úgyhogy mindent megtesz a cél érdekében - 1. sírás. Egy haldokló kisgyerek is szerepelt benne, akit az apukája mindenáron meg akart valahogy gyógyíttatni, és el szerette volna vinni őt Mexikóba (őssejt-kutatás reményében), mert ott biztos tudnak rajta segíteni, de már olyan stádiumban volt a kislány, hogy pár óra, és... úgyhogy az utolsú percekben inkább mellette maradt, és már nem foglalkozott a repülőjegyekkel.:( Amúgy nagyon aranyos volt az apuka - 2. sírás.:( A másik részben pedig egy cső állt bele egy pasi és egy nő testébe, azaz keresztül volt szúrva rajtuk, és végül meghalt a nő.:( - 3. sírás. Nem tudom mi van velem.. lehet, hogy az időjárás teszi ezt? Nagggyon nem szeretek ilyen kis érzelgős lenni.. Valamit már tényleg kezdenem kell magammal!

Hát ez kész... úgy bírom, hogy mindenki olyan kibszott okos. Persze én vagyok egyedül a hülye, egyértelmű.. ki más lenne?! Drága édesanyám meg akarja mondani, hogy kivel járjak, azaz inkább, hogy kivel ne.. Basszus! 22 éves vagyok. Ő ilyenkor már férjes asszony volt, sőt már meg is szülte az első gyermekét. Nekem meg MOST akarja megmondani, hogy kikkel barátkozzak? Ehh.. milyen gáz már?!

Hogy mi a gond? A család hírnevét széttiprom, és azzal, hogy összejöttem Vele, megalázom és leégetem a szüleimet /is, nem csak magamat/. Nekem már mindegy, hogy ki, csak pasi legyen...(uhh, ez picit szíven ütött), egyre alacsonyabbra teszem a mércét.. stbstb.

A pletykák róla és a problémák vele kapcsolatban:

1. drogos (1-2 füves cigit elszívott már, ennyi!.. NABUMM)

2. van Moszkvában egy barátnője (WTF?!)

3. csóró (kit érdekel?! Nálam sosem számított a pénz.. ráadásul én sem vagyok milliomos)

4. nem végzett fősulit/egyetemet (és? Ez még nem jelenti azt, hogy buta, fuck..ezt magyarázzam?!)

5. munkanélküli (jelenleg én is az vagyok.. ez Magyarország..)

6. rocker (amivel nem lenne gond, mert az egész család rockot hallgat, csakhogy....Ő úgy is öltözködik /hosszú bőrkabát, szakadt nadrág, hosszú haj - engem nem zavar/, szóval nem éppen az anyukák kedvence típus).

A lényeg, hogy elcseszem a jövőmet, nem lesz mostantól egyetlen normális pasim sem, aki összejönne velem ezek után, és nem fognak sehova sem felvenni. Szép kis jövőkép.:) Szóval most mindenki velem veszekszik, mindenki ellenem van. Azaz ellene. Illetve ellenünk, de Ő ezt nem tudja... Apa csak ennyit mondott "védőbeszédként": "Mindenkinek joga van rossz döntéseket hozni." Pff! No comment. Tesómmal meg eddig mindig mindent meg tudtam beszélni, mert tökre megértjük egymást, de most úgy tűnik, ő is cserben hagyott.. Viszont Neki (a pasimnak) sem mondhatok erről semmit... mármint, hogy mindenki utálja, és kábé el akarnak tiltani tőle... mert.. áhh, felesleges megindokolnom, eléggé nyilvánvaló.. -> "Figyu már... ki nem állhat a családom, beszélgessünk már erről..." - kicsit ironikus :)

Már majdnem kezdtem örülni valaminek, de természetesen ezt is el kell cseszni. Még csírájában el kell fojtani a boldogságot. Köszönöm szépen! Tök jó, hogy senki sem ért meg.. fszom!

Ja, a vicces az egészben..a nagy balhé után kimentem sétálni, agyacskát szellőztetni, erre fel mi történik? Leülök a templom mögé, erre mögöttem megjelenik egy rendőrkocsi. Még fél órát ücsörögtem, utána elindultam. MIRE a rendőrök elkezdtek lassan követni a kocsival. Megállnak mellettem, lehúzzák az ablakot, és nagy szívélyesen megkérdik: "Minden rendben van?". Mondom: "igen, köszönöm." Erre a csávó: "Mert olyan bizonytalanul lépkedett" (ba+, magassarkúban, macskaköves úton, veszekedés után megnézném, hogy ő hogy járna :D), ja és hozzátette, hogy milyen bánatosnak tűnök. Felajánlotta a segítségét /ehh...kösz..../, a végén pedig "megparancsolta", hogy vigasztalódjak.:) Milyen már ez?! Csak úgy idegen embereket leszólítanak az utcán, h minden oké?? /amúgy nem, nem ittam semmit - még mielőtt bárki is arra gondolna :P- szóval okuk se nagyon lett volna, hogy csak úgy kérdezősködjenek mindenféléről/

Háhh' mik vannak.....

"Például én nem születtem nyomorba
Az élet mégis gyomorba rúgott, ahogy csak bírt
Iszonyúan fájt, könnyes szemekkel színleltem
Hogy gennyes sebekkel szívemben kibírom ezt a kínt"

...wow! Le vagyok nyűgözve. Rátaláltam egy amerikai zsidó reggae-rapper zenészre. Ömm, szégyen.. de még nem találkoztam ilyennel.:) Viszont nagggyon nagy a csávó, és tök szimpatikus! Szereteeeeem! A neve Matthew Paul Miller, művészneve pedig: Matisyahu. Jegyezzétek meg egy életre!! Egyszerűen fantasztikus a srác. A Billboard (hetente megjelenő amerikai zenei magazin) 2006-ban a „legjobb reggae művész”-nek nevezte, ami azért nem semmi.. Fura, hogy még nem hallottam róla, de rohadtul tetszik, amit csinál. Egy kis ízelítő abból, amit a PS22 nevezetű gyermekkórussal adott elő:

Vááá, már a tököm kivan azokkal, akik megpróbálnak befolyásolni, és elhitetni, hogy rosszul döntöttem / döntök bizonyos dolgokban ÚGY, hogy igazából nem is látnak a dolgok mögé. Nem ismernek semmilyen háttértörténetet, és konkrétan nem is tudnak semmiről, mégis igyekeznek meggyőzni arról, hogy nekik van igazuk, és amit teszek az egy óriási ostobaság. Magyarán, osztják az észt normális észérvek nélkül.

Elegem van a sztereotípiákból, hogy egyesek úgy alkotnak véleményt a másikról, hogy még életükben nem váltottak egyetlen szót sem egymással, csupán a pletykák alapján ítélkeznek. És, ha valaki rossz véleménnyel van róla, akkor mi történik? "Jaj, ha te mondod, akkor az minden bizonnyal úgy is van.."

Gyűlölöm azokat a mondatokat, amik úgy kezdődnek, hogy: "Mit fognak szólni, ha.......?"

LESZAROM!

Én nem adhatom meg neki a lehetőség arra, hogy bizonyítson? Még, ha a múltban követett is el hibákat.. ki nem?? Senki sem tökéletes! /gyahh, mekkora közhely.../ Az ember talán nem változik az élete során? Lehet, hogy naív vagyok, de nálam mindenki 100%-os bizalomról indul, akárki akármit is mond az illetőről... Amíg nem csalódok benne, addig mondhatnak róla bármit, nem érdekel.

"Ha meg tudsz nézni valamit a saját szemeddel, akkor nincs szükséged arra, hogy mások véleményére hallgass."

Ma egész nap csak olvastam. Ezt:

Tetszik!

(Ja, a film viszont egy rakás szar...)

És most beszélgessünk a hüve...izé, a hétvégémről.:)

Az előző részek tartalmából:

- unalom

- kétségbeesés

- szomorúság

- tétlenség

- kapja be mindenki

Azóta:

- Tesó 24. szülinapja: haverok, buli, tánc, Martini..

Jaj, bocsánat, ha már Martini... A reklám után folytatjuk:

"No Martini, no party." :) Igen, szeretjük a női piákat, ha már egyszer kislánykának születtünk.

(mély, öblös férfi hang) Folytatjuk:

- torta, ünneplés, pezsgő

- összejöttem "majdnem csókkal" :) (ííííííííííííííííííííí)

- sok séta :)

- ZENEZENEZENE

- voltunk unokatesóméknál

- ők is voltak nálunk

- mindenki ünnepelt mindenkit (ez a családban levő sok kis skorpiónak köszönhető)

- exnek mozaikkészítés gépen, mert jófej vagyok /több órás szenvedés :D/

- homemade SAJTTÁL! Imádom: soksoksok sajt+szőlő /egy kis borral már tökéletesen meg lett volna az összhang :)/

- picike boldogságocska, ami remélem nem átmeneti állapot :)

- és végül munkaügyben érdeklődés, próbálkozás..

Várom a fejleményeket.

Történések képekben:

Néha úgy érzem, hogy nincs miért élnem. Oké, tudom, hogy ez szar kezdés, és nem is nagyon akarom ezt a negatív baromságot kibocsátani mások felé is, csak most leírom, hogy látom a dolgokat. Kell valami/valaki, aki miatt érdemes lenne minden nap felkelnem. Most nem a családomra gondolok - ők jófejek -, velük különösebben nincs bajom (általában), hanem arra, hogy lehetne pl. egy normális, megbízható barátom, akire bármikor számíthatok. Vagy mondjuk lehetne pénzem, amiből vennék magamnak egy zongorát. KELL EGY ZONGORA!:( Na mind1.. Már elértem azt a kort, amikor a családnak picit háttérbe kellene szorulnia. Csak szeretnék magamra koncentrálni, hogy kicsit önálóbb lehessek. Már nem akarok a szüleimre akaszkodni. Függetlenségre vágyom! Szeretném kipróbálni, milyen egyedül élni a lakásomban, amit a saját pénzemből veszek meg...

Áhh, ugyan kit akarok átverni? Ha valaki nem milliomos családba születik, vagy nem talál magának egy gazdag pasit, annak marad a szenvedés. Ami azt jelenti - most csak rólam van szó -, hogy legjobb esetben is csak 5 év múlva tudok szerezni lakást, HA lenne munkám, mondjuk a jövő hónaptól és nem költenék a fizetésemből semmit.. Pfff. Na majd felveszek hitelt, mást úgysem tehetek. Hmm...ilyen egy huszonéves ember jövőképe. Hát nem csodás?

Én: Anya, olyan sok hülye ember van...:(
Anya: Hát, sajnos nem mindenkit én szültem.:)

:)

És egy új kedvenc számom:

A 3 legutálatosabb állat számomra:

1. szúnyog

2. lepke

3. légy

Szándékosan kisbetűkkel írom őket. Nemecsek nem érdemelte meg a kisbetűs nevet, de ezek igen!

szúnyog: "Nem elég, hogy csípnek, de hangjuk is van". Egyszer majd kirakok nekik egy tál vért az asztal közepére, oszt' majd lesz mit szopogatniuk. Mert oké, hogy édes vagyok, de azért én sem dugom bele a fejem a méhkasba, ha kedvem támad mézet enni. Ezt ráhagyom inkább Micimackóra. A barátnőm ki van akadva - mert őt nagy ívben elkerülik a dögök -, hogy ilyenkor már nincsenek szúnyogok. A francokat! Mindig vannak! Legalábbis engem mindig megtalálnak, akár esik, akár fúj, akár tél van, akár 50 fok... Váá, mindennek megvan a határa! Még a határtalanságnak is... Mondjuk a Lilo és Stitchben vicces volt az a jelenet, amikor a CIA ügynök közölte, hogy azzal mentette meg a Föld bolygót, vagyis az emberiséget, hogy elhitette az idegenekkel, hogy a szúnyog veszélyeztetett faj. Következtetés: szükség van az emberekre táplálékként!:) De szívesebben nézem inkább tv-kben őket, mint személyes közelségben.

lepke: Szó szerint rosszul vagyok, ha egy molylepke vagy egy akármilyen pillangó közeledik felém. Már legalább 100m-ről kiszúrom őket, ugyanis a periférikus látásom ilyenkor a duplájára éleződik. Ráfókuszálok a kiszemelt állatra, és automatikusan keresem a menekülési helyemet, hogy még egy kis esélyt se adjak neki arra, hogy véletlenül rám találjon. Undorító állatok. Szőrösek, csúnyák és.. egyébként miért szereti mindenki rajtam kívül?! Vajlegyek.. pföejjj...

légy: Különösen a pőcsiket, a bögölyt utálom. Böglyöt..háhhh.:D Hiába hessegetem el azokat a dögöket, ugyanis mindig visszajönnek. Mint az idióta exek... "Bagoly mondja bögölynek, hülye bögöly dögölj meg!" Mindent utálok bennük: az összetett szemeiket, a gyorsaságukat, a zümmögésüket, a kiszámíthatatlanságukat, a zömök testüket, a szárnyaikat, a repkedésüket. Egyszerűen mindent.

Most magamat fogom kínozni ezzel, de a cél szentesíti az eszközt. Sokáig gondolkoztam azon, hogy rakjak-e róluk ki képet, de úgy érzem, szükséges elmenni a végletekig. Itt leszögezném, hogy a ti érdeketekben teszem ezt, sajanálom.. Most komolyan! Ezeket szeretitek?! Remélem most már nem vagyok egyedül a légy-lepke-szúnyog fóbiámmal.:) (megjegyzem, amíg kerestem a képeket, legalább 10x rázott ki a hideg)

A következő életemben koala szeretnék lenni. Ezt már így eldöntöttem. Irigylem azokat a szőrös, cuki kis bundás dögöcskéket... 20 órát alszanak, és a nap hátralevő részében vagy esznek, vagy pedig szexelnek. Hm.. na nekik van eszük! Ez az igazi élet, kérem szépen...
 

Utálom a nagyon nagy tömeget. Utálom, ha eltaposnak és félrelöknek. Utálom, ha valaki felhúzza az egyik szemöldökét, mert én nem tudom. Utálom az állandó depressziós hangulatú embereket, akik lehúzzák az embert. Utálom, ha valaki köpdös az utcán. Utálom, ha káromkodnak. Utálom, hogy kattog a nagylábujjam. Utálom, ha feltünöen nem szeretnek. Utálom, ha a takarómon a gombok elől és nem a lábamnál vannak. Utálom, ha a talpamat csípi meg a szúnyog. Utálom, ha zavarba hoznak és elpirulok. Utálom , ha kibeszélnek a hátam mögött. Utálom, ha horkolnak. Utálom, ha nem hagynak aludni. Utálom a rasszistákat. Utálom pohárból inni a sört. Utálom a lepkéket. Utálom azokat, akik forgatják a szemüket. Utálom, ha leszedik rólam a szöszmöszt (új kedvenc szó). Utálom a lebbencs levest. Utálom, ha ragad a kezem és nem tudom megtörölni valamibe. Utálom a csillogó ruhákat. Utálom a lenőtt hajat. Utálom a koszos körmöket. Utálom, amikor huzamosabb ideig nézek egy pontot és épp akkor állnak elém, bele a pontomba.;) Utálom, ha kiabálnak rám, hogy halkítsam le a zenét. Utálom a buta  és okoskodó embereket. Utálom, ha valaki a pénzével dicsekszik. Utálom, amikor tudja/azt hiszi valaki magáról, hogy jó pasi. Utálok futni, teljesen értelmetlennek tartom. Utálok sietni. Utálok elkésni. Utálok megbántani embereket. Utálok szenvedni. Utálom, hogy sosem tudom, kinek kell 2 vagy 3 puszit adni. Utálom, hogy az emberek külső alapján ítélkeznek. Utálom, hogy nem értem, miért jó az, ha valaki rágja a körmét. Utálom, hogy nem merek énekelni mások előtt (család kivétel), pedig állandóan azt teszem. Ja, és utálom, hogy ennyi mindent utálok...

Végre egy aránylag tartalmas nap! Gyerekkori haverom hazajött Németországból és követelte, hogy vigyem el libegőzni (hogy megbeszélhessünk mindent, kivel mi történt az elmúlt pár évben), és bobozni (hogy valami emlékezetes élményben is legyen részünk). Na jó, ez úgy hangzott, mintha egy Paul McCartney koncertre nyertünk volna jegyet az első sorba, dehát az a nagy(on rossz) helyzet, hogy már az ilyen kis apróságoknak is örülnöm kell.. Nahh, ott tartottam, hogy bob és libegő. Majd délután pár haverral és tesóval átkocsikáztunk a szomszédos városkába teázgatni és vizipipázni. Este pedig kimentünk csocsózni a helyi "szórakozóhelyre", ahol megittam 2 Hellt. Na ezt nem tudom, miért volt fontos megemlítenem, de most nincs kedvem törölgetni. Lehet, hogy azért, mert általában nem fogyasztok energiaitalt? És akkor mi van? Chö, tök mindegy. A lényeg, hogy jól éreztem magam! ENNYI. Még több ilyen napot!

Szerintem léteznek ufok. Még nem találkoztam eggyel sem, de mégis biztos vagyok a létezésükben. Ugyanis van annyi eszük, hogy nagy ívben elkerüljék ezt a szar, undorító Föld nevezetű bolygót, amelyet sajnos mi tettünk ilyen használhatatlan, igénytelen hulladékká és mocsokká.. De most komolyan! Ha értelmes lények meglátják, hogy mi mit művelünk itt (háborúzunk egymással, a saját fajunkat írtjuk ki(!), tönkretesszük a természetet, stb.), akkor röhögnek egy nagyot és kiábrándult arckifejezéssel, fejüket csóválva visszafordulnak és keresnek olyan más, legalább egy cseppnyi intelligenciával rendelkező élőlényeket, amelyeken nem csak szánakozni tudnak, hanem akikkel kezdeni is tudnak valamit. Ufok! Raboljatok el! Plíz! Én nem reklámozlak titeket a Máónika-sóban (főleg most, hogy megszűnt.."jajdekár")! Csak vigyetek el innen jó messzire, és ne hozzatok többet vissza! Nem nagy kérés...

 

... a Dobó téren lenni! Most! A barátaimmal.. Ahol forralt bort innánk. Meg sokat nevetgélnénk. És sztorizgatnánk. Meg szivatgatnánk egymást. Meg szídnánk a hülye tanárokat. És ismét röhögnénk. Meg sétálgatnánk. Meg Hiperkarmát énekelnénk. És az érsekkerti fűben fetrengnénk. Meg nosztalgiáznánk. Meg nyelvújítanánk. És idegen embereknek köszöngetnénk. Meg az Egálban buliznánk. Meg táncolgatnánk. Meg hajnali 4-kor hambit kunyerálnánk idegenektől. Meg hülyülnénk. És hazaérve zsíroskenyeret ennénk hagymával. És mosolyogva aludnánk el.. mert tudnánk, hogy ez is egy újabb jó nap volt...együtt.

Óóó, úgy hiányzik Eger!:(

3 és fél órán keresztül hülyültünk, nevetgéltünk a sötétben, kézenfogva sétáltunk a városban, és mégsem csattant el egyetlen csók sem. Mégis így volt tökéletes.:) Nem tudom, mi van köztünk, vagy mi nincs, de én megelégszem azzal, hogy jól éreztem magam a társaságában. Nekem ez pont ideális. Jelen pillanatban erre van szükségem, vidámságra.:)

Ha találkozunk, közel engedsz magadhoz, ha nem, akkor úgy teszel, mintha nem is léteznék. MIÉRT?! Merthogy  én nem fogok futni utánad, az is biztos. Lehet, hogy ahhoz vagy hozzászokva, hogy elég csak rápillantanod egy lányra, ő meg már rád is veti magát, de én más vagyok. Ha akarsz tőlem valamit, akkor neked kell kaparni, neked kell küzdened, nem pedig nekem. Erőltesd meg magad, ember, mert én nagggyon nem tartozom azok közé a csajok közé, akik kezdeményeznek a pasinál, akik rászállnak a srácra és addig zaklatják a kiszemelt áldozatot, míg végül meg nem szerzik maguknak.

Sajnálom, de én nem ilyen vagyok.

ÉN NEM!
 

Chö, nekem még 1 is elég lenne.. De telhetetlenek az emberek! Gondolom szinte már mindenki ismeri azt a számot, amellyel a Vad Fruttik nevezetű zenekar befutott.. A Simple Soul-os változat valahogy így szólna: "Nekem SEMMIM, de SEMMIM sincsen." 1. Nincs munkám, protekcióm. 2. Nincs sulim, ahova járhatnék. 3. Nincs saját lakásom. 4. Nincs autóm. 5. Nincs pasim. 6. Nincsenek a KÖZELBEN barátiam. 7. Nincs zongorám. 8. Nincs szerencsém. 9. Nincs tehetségem. 10. Nincs hobbim, mert ami tényleg érdekelne, az is pénzbe kerül. 11. Nincs életkedvem. 12. Nincs egy normális szórakozóhely sem a környéken, ahol "bulizhatnék". 13. Nincs miért felkelnem. 14. Nincs miért boldognak lennem. 15. Nincs pénzem, ami segíthetne abban, hogy néhány pontot kihúzhassak az imént felsoroltak közül. 16. Nincs elég eszem ahhoz, hogy az összes problémámat egy perc alatt megoldhassam, és semmissé tegyem..

Asszem elég ennyi indok ahhoz, hogy összezuhanjak.. Pedig most nem ez a legalkalmasabb időpont arra, hogy depressziós legyek.... viszont a zene is, amit éppen hallgatok csak rátesz egy lapáttal arra, hogy ennél mélyebbre kerüljek. Lehet, hogy nem kellene KoRn-t hallgatnom (most)? Durva a számok közepén, végén, ahogy Jonathan szenved, megőrül, kínlódik, sír... annyira együtt lehet érezni vele, áhh... szóval nagyon átadja.. Egyébként a sírással számomra csak hiteles előadóvá válik, nem szánalmas "kisfiúvá". Lehet, hogy most tényleg nem ilyen zenéket kellene nyomatnom a winampban. Az a szar, hogy olyan ember vagyok, aki mindig a hangulatához illő zenét hallgat. Viszont csak a zene által lábalhatok ki ebből a "nyomorból". Úgyhogy mostantól vidám dalocskák kellenek! Be kell vonzanom a jó dolgokat, hogy én is csak pozitív energiát áraszthassak magamból!

Jaj, de nehéz...:( 
 

Ha a nyakamhoz hozzáér valaki, refelexszerűen ütök. Tök jó, hogy itt kitálalhatok a gyengeségeimről, mert úgysem tudja senki, ki vagyok. Jól kitalálták ezt a blogolást... :) A nyakamra visszatérve, szerintem simán meg tudna így ölni bárki. Mondjuk lehet, hogy automatikusan eltörném az illető kezét, de azért szar belegondolni abba, hogy tudnának így kínozni. Nem, nem kell a gyermekkori történésekre, traumákra visszavezetni a dolgokat...Tudtommal senki nem akart még megfojtani. Ehhh... tudtommal......... Azt hiszem, nincs ahhoz tehetségem, hogy ilyen helyzetekben szenvedő alanyként kilépjek, kimeneküljek a testemből, és kívülről szemléljem az eseményeket.  Bár ki tudja, nem voltam még részese ilyen szitunak. Na, de ebbe inkább ne menjünk bele.:) Szóval gyűlölöm, ha a nyakamhoz érnek. Olyankor minden erőm elszáll, teljesen legyengülök, és végem. Az persze más, ha egy pasi gyengéden megsimogatja... akkor nem lép fel semmilyen védekező mechanizmus. De, ha fojtogatásszerűen, csak úgy "poénból" közeledik valaki a kezével, megőrülök. Tartsátok távol magatokat a nyakamtól! Ismétlem, tartsátok magatokat távol!!!!!!

Alapjában véve egy tök toleráns, nyugodt, békés emberke vagyok, akit elég nehezen lehet felhúzni. De van egy dolog, amitől kifejezetten idegbeteggé válok, és ez nem más, mint a horkolás. Esküszöm, hogy a sok bántalmat, fájdalmat, keserűséget és keresztet, amit cipeltem egész életemben, összezárt fogakkal, mosolyt erőltetve az arcomra tűrtem. De amikor nyugodtan szeretnék aludni, mégis képtelen vagyok rá, mert elkezd valaki a fülembe horkolni úgy, mintha egy gyorsvonat jönne el mellettem, előtörik belőlem, robban mindaz a feszültség, amit a 22 évem alatt csak csitítottam. Fogalmam sincs, mi lehet ez, talán valami elfojtott agresszió, amely a horkolás hallatán tör a felszínre.. nem tudom. A volt barátom állandóan horkolt. Mintha valaki egy fát vágna ki láncfűrésszel, közvetlenül mellettem. Ilyenkor elpárolog a szeretet és minden pozitív érzelem az illető személlyel kapcsolatban, ökölbe szorul a kezem és azon gondolkodom, hogy ha még1x horkolni fog, szétverek valakit. Felmegy a pumpa, áramlik a vér a fejembe minden egyes horkantásnál, és legszívesebben ordítanék torkom szakadtából, hogy "KUSS LEGYEN MÁR!".

Mit csináltok?! Nyugodt vagyok! Tényleg nyugodt vagyok!!! Ne fogjatok le! Neeeee!

Kapufestés közben arra lettem figyelmes, hogy egy szúnyog döngicsél mellettem - melynek már pusztán a  hangjától is frászt kapok. Majd figyelemmel kísértem szemem sarkából az aprócska termetű rovar előre megtervezett útvonalát. Végül célbaért, és a kapunak azon pontját választotta pihenőhelynek, mely épp frissen volt festve. Igen, a következmény nem más, minthogy szegény állat beletapadt a "barna tengerbe". Én őszintén mondom, szeretem az állatokat! Még a pókot is ki szoktam menteni a fürdőkádból, meg a darazsat a medencéből (strandokon). De ennél a szúnyognál valahogy nem ez történt.. Lelkiismeretemet hátrahagyva néztem végig szerencsétlen állat vergődését, szenvedését. Tudtam, hogy egyedül nem képes kiszabadulni a kábító, sötét, ragadós masszából, mégsem segítettem rajta. Komolyan idáig fajult a kapcsolatom a szúnyogokkal, hogy elveszett az a csepp empátiám is velük szemben??

Áhh, rossz ember vagyok......
 

Jó párszor el kellett olvasnom a dalszövegét, míg megértettem a mondanivalóját. Nem igazán szoktam rapet hallgatni, mert valahogy nem bírja lekötni a figyelmemet a  monoton beszéd, ezért is szoktam leginkább dallamos rock zenével simogattatni a dobhártyámat. Viszont, amikor megláttam a címet, hogy zenebuddhizmus, egyből felkeltette az érdeklődésemet, és egyszerűen muszáj volt végighallgatnom (megjegyzem, örülök, hogy megtettem!). Nos, először kábé semmit nem értettem belőle.:D Szégyen vagy nem szégyen, így történt... Utána rákerestem a dalszövegére, és hát azt kell, hogy mondjam, igencsak feladták a leckét a srácok. Zseniális, de tényleg! A szöveg minden egyes mondatának van egyfajta mögöttes tartalma. Valamelyik fórumon XY egy hagymához hasonlította ezt a számot. És milyen igaza volt! Megpróbálom a saját értelmezésem szerint kifejteni a hagymás hasonlatot.

1. a szövegben a szimbólumokat és a jelentéseket, mint a hagyma rétegeit képzelhetjük el. Amikor megpucoltuk a hagymát, és leszedtük már a leveleit (elérünk a szám végére), megértjük a dal lényegét. Addig persze jó pár réteget le kell hámoznunk...:)

2. a hagyma jótékony hatással van az emberi szervezetre, akárcsak a tartalmas zene (gondolom ti is hallottatok már a zene gyógyító erejéről) :)

3. a hagyma egészséges - a jó zene egészséges! Mondjuk ezt a kettes pontba is írhattam volna, de még így is úgy érzem, hogy eléggé meggyőző voltam :) /na meg a 2 pont milyen idétlenül néz már ki.../

Most viszont kiragadnék pár számomra fontosabb megnyilvánulást a szövegből, amelyek nem csak a fülemig, hanem a szívemig hatoltak.
"Lehetsz zsidó, goj, arab, együtt folyik el vizünk:
szárazföldön gályarab, egy cipőben evezünk." - és bakker, ez mennyire igaz! És EZT nem képes felfogni a sok idióta! Hiszen arra próbál célozni a kedves szerző, hogy teljesen mindegy, milyen kisebbséghez, vagy etnikai közösséghez tartozol, hiszen ugyanúgy indulunk/születünk, majd érkezünk/halunk meg, mint bárki más. Senki sem kivétel! "Minden egyes ember csak ember, ennél te sem vagy több és ő sem kevesebb."

A refrén meg valami fenomenális! Rövid, tömör, egyszerű kis mantra, de benne van minden, aminek benne kell lennie! Csak át kell érezni!
"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus."

Ez az utolsó 6 sor pedig önmagáért beszél.
"Hova, más Hova, mindig más rezgésen születünk,
egy kezdet phia mindenki, "egy cipőben evezünk",
egy zene létezik, de vannak külön stílusok, 1 én is ég,
bocs, de nem érdekel ki mocsok...
együtt vilángolunk és a rímekkel kimosod
a lelked, tested, elméd, dallamod és ritmusod."

Igen, különböző stílusok vannak, mégis a sok hülye amiatt balhézik állandóan, hogy "köcsög discos", "depressziós rocker", stb stb. ZENE, EMBEREK! A ZENE A LEGFONTOSABB! Kit érdekel, hogy ki milyen műfajú zenét hallgat? "Egy zene létezik". Én például meghallgatok bármilyen stílust, csak minőségi legyen. Van igényes rap (lásd cím), és pop is, hiszen ha olyan hangom lenne, mint Christina Aguilera-nak, hát egész életemben  vigyorognék megállás nélkül (jó, persze énekelnék is), és hálás lennék Istennek, hogy ilyen csodával áldott meg.:) Meg még sorolhatnám. Én azt mondom, hogy az ember ne korlátozódjon le egyetlen stílusnál! Fontos, hogy széles legyen a látókörünk! Oké,  én egyetértek azzal, hogy bizonyos kereteken belül hallgasson az ember zenét, de az a keret a MINŐSÉGRŐL szóljon, ne pedig a stílusról.
Valahol olvastam, hogy "A zene körülöleli az egész kicsiny bolygónkat". Most eszembe jutott az a Michael Jacksonos klip, amikor mindenki egymás kezét fogva énekel... azt hiszem a Földért, de nem is ez a lényeg! Hanem az, hogy a zenének döbbenetesen óriási ereje van, és ezáltal tartja össze a közösséget. Annyira jó, hogy a zene mindenben segít, és mindent ki lehet fejezni általa. Mindent!...

Végszó: Hallgassatok sok-sok-sok zenét!!!!!