A számomra legrémisztőbb halálfajta a: halálra rémülés. Szerintem ez az egyik legrosszabb – a sok közül.. Amikor akkora sokkhatás ér, hogy beleőszülsz. Félelmetes belegondolni, hogy mi zajlik le az emberben, abban az adott helyzetben. Na jó, ez a „halálra ijedés” elég hülyén hangzik, valószínűleg szívinfarktust kap az ember, de amikor meghal, látni lehet a rémületet az arcán.

Ha mondjuk, lenne választási lehetőségem, hogy hogyan haljak meg, mondjuk megégnék vagy halálra fagynék, akkor természetesen az utóbbira tenném le a voksomat. Egyszerűen nem bírom elviselni a fizikai fájdalmat.. Persze a megfagyás sem egy leányálom, de azért valamivel „kellemesebb”, azaz inkább tűrhetőbb, mint a szénné égés. A fulladás is szar lehet. Nem tudom miért, de van egy olyan érzésem, hogy én így fogok meghalni. Nem, nem azért, mert nem tudok úszni, nem is a víz által való megfulladásra gondolok most. A helyzet az, hogy asztmás vagyok. Nem olyan durva, de ha megterhelem a tüdőmet, akkor könnyen be tudok fulladni. Mondjuk, ha sokat futok, vagy biciklizek… na, mindegy. A lényeg, hogy volt már olyan, hogy már alig kaptam levegőt, és nem volt nálam spray (inhalációs gyógyszer), és tényleg azt hittem, hogy mindjárt meghalok. De végül nem.:) Próbáltam nyugodtan, lassan venni a levegőt, de  körülbelül fél-háromnegyed óra kellett ahhoz, hogy aránylag normális lélegzeteket tudjak venni, és a bordóból rózsaszínné váljon az arcom.:) Azt hittem, hogy 18 éves koromban vagy a körül ki fogom nőni, de sajnos ez nem jött össze. Úgyhogy muszáj volt elfogadnom, hogy így kell leélnem az életem. Biztos pesszimista hozzáállásnak tűnik, de ott legbelül úgy érzem, hogy nekem ez lesz a halálom oka.  Bár, az is lehet, hogy ma, amikor kimennék a haverokkal meginni egy sört, út közben nekem jön egy biciklis, megbotlok, a fejemet beverem a járdaszegélybe, és meghalok. Ha holnaptól netalántán nem írnék, ömm.. hát akkor valószínűleg ez történhetett.:P Francba… azt hiszem, ma kerülni fogom a kerékpárosokat. Le a Critical Mass-el!:D Hehe.. Komolyra fordítva a szót, ha meg kell halnom, akkor azt szeretném, hogy fájdalommentesen történjen a dolog, például alvás közben. Észrevétlenül, nyugodtan, „ágyban, párnák közt” és akkor én teljesen elégedett leszek.:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.