Pestre fogok járni, az ELTE-re és valószínűleg jövőhéten költözök fel. Örülök, hogy kiszakadok ebből a környezetből.. múltkor olvastam az index.hu-n, hogy lehet szavazni az ország legélhetetlenebb városára. Csodálkoztam is, hogy nem kerültünk be - legalább - az első háromba. Pedig itt se élet, se ember (s, ha ember néha akad, az is hülye), se munkalehetőség, se 1 normális szórakozóhely nincs és még sorolhatnám... De hát kit érdekel! Most már úgyis lelépek innen, és remélhetőleg csak 2-3 hetente fogok mostantól haza járni. A családdal persze semmi bajom nincs, csak azért ennyi idősen már igazán szüksége van az embernek egy kis függetlenségre, önállóságra.

Ami kiakasztó, hogy szeptember 1. van, de még mindig nem találtam normális albérletet. Pedig nincsenek nagy elvárásaim:

• külön nyíló szoba
• internet
• MAX. 35.000 ft
• XII. kerület környéke

Ennyi! És bakker semmi, semmi az" égegyadtavilágon"! Valaki amiatt rinyál, hogy "jaj, ez nappal is parás hely", van aki aszonnya, hogy "hát én eléggé sokallom az árat". Tököm kivammá mindegyikkel. Keresek egyedül albit, nem kell nekem még több nyűg, így is elég lóg a nyakamban, annyi, hogy már szinte fojtogat. Ezért kitépem a belém csimpaszkodó terhet, és addig ugrálok rajtuk, amíg meg nem döglenek. Ááá, ez nem agresszió, csak feszültséglevezetés. Van ám különbség! "Ilyeténképpen" - hogy Para-Kovács Imre szavával éljek - a fent említettekkel együtt ajánlom mindenki figyelmébe magam, és várom lakótársi ajánlatotokat! Higgyétek el, megéri velem együtt lakni! Nincs sok baj velem, nyűgös is ritkán vagyok, az is csak akkor, amikor van rá okom (persze van, akinek mindig van, már maga az élet is egy elég jó indok). Néha rágyújtok, de hát nagy dolog. Szeretek rock koncertekre járni, zenefüggő vagyok, de csendben (fülhallgatóval is) el tudok lenni a szobámban. Nincsenek rossz szokásaim /azaz nem tudok róluk, mások pedig nem merték eddig még a szemembe mondani/. Ennyit a reklámról.

Szeptember 15-én megyek Feldmár + Kiss Tibor (Quimby) előadásra, juppijééé! Hihetetlen, hogy megvettem rá a jegyet. Büszke vagyok magamra, hogy inkább ilyenekre "dobom ki" a pénzt, mint kenyérre.

Köszönöm a figyelmet, a viszontlátásra!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.