Az elmúlt 1 hónapban összesen 3 alkalommal volt úgynevezett alvásparalízisem, azaz alvásbénulásom. Ez lényegében annyit takar, hogy félig éber és félig alvó állapotban vagyok, azaz tudatomnál vagyok -tehát agyilag képben vagyok -, viszont nem tudok megmozdulni, illetve megszólalni, bármennyire is szeretnék. Ez akkor történik, amikor az ember hirtelen felkel még a REM szakasz közben. A test védekező mechanizmusa az, hogy nem mozog alvás közben, viszont, ha az ember tisztában van azzal, hogy nem alszik és nem bír még a másik oldalra sem fordulni, az valljuk be, elég szar érzés.. Nem egy vicces szituáció, el kell, hogy mondjam. Főleg nem úgy, hogy ez már a 3. ilyen eset volt. 

1. alkalom:

Elalvás előtt éreztem egy hideg leheletet a homlokomon. (Áááá, egyáltalán nem volt ijesztő). Majd amikor már nyugodtan elaludtam, egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy zsibbad az egész testem. Nem olyan volt, mint amikor az ember sokáig fekszik a karján, és az elzsibbad.. hanem furcsább, ráadásul az egész testedre kiterjed. Hirtelen valami éles, irritáló zajt hallok, amely egyre csak fokozódik, ahogyan kezdek ráparázni arra, hogy egyszerűen képtelen vagyok megmozdítani bármelyik testrészemet is. Olyan volt, mintha valami vissza akart volna rántani az álomba, és azt szerette volna, hogy ne keljek fel soha többé. Nagyon félelmetes volt.:( Próbáltam átkiabálni anyának a másik szobába, de csak nyöszörgés jött ki a torkomon. Amikor az idegesítő hang elmúlt - villámcsapásszerűen -, akkor már meg tudtam mozdulni, és sikerült jelezni anyának, hogy valami nagyon nem okés. A szívem már a torkomban dobogott. Anya jön ki apával együtt, mire apa: 0:00 van. /BAZZZZZ/ 

2. alkalom

Elalszom.. elkezd zsibbadni (de most csak) az arcom, majd megint jött az irritáló hang. Ekkor már tudtam, hogy konkrétan mi ez az egész, de ettől függetlenül ugyanúgy kétségbeejtő volt ez a tehetetlenség. Szóval már maga a tudat, hogy tisztában vagyok a ténnyel, mi is történik velem, nem könnyítette meg a helyzetemet. Gyakorlatilag minden úgy zajlott, ahogy az előző alkalommal, kivéve egy dolgot. Most olyasvalaminek lehettem a részese, amelyet eddig még soha nem tapasztaltam. Úgy éreztem, mintha elkezdtem volna lebegni kb. fél méterrel az ágyam felett, takaróval, mindennel együtt. Rohadtul szokatlan volt, de mégis volt benne valami megmagyarázhatatlanul megnyugtató. Majd amikor eljött megint az a szakasza a alvásparalízisnek,  hogy felébredek, felültem az ágyam szélére, majd elkezdtem szaladni apáék szobája felé, amikor hirtelen nekicsapódtam az ajtónak, és újból az ágyamban találtam magam. Tehát az, hogy én felkeltem, és futottam anyáékhoz, meg sem történt. Pedig teljesen valósághű volt. Ezután már ténylegesen felkeltem, és elmeséltem az egész szitut a szülőknek az elejétől a végéig.:(

3. alkalom

Ez ma történt: Negyed 12 körül lefeküdtem aludni. Újra jött az egész testes zsibbadás, az éles, idegesítő hang, az erőteljes szívverés, és olyan volt, mintha kb. 30 cm-rel arrébb tettek volna az ágyon, tehát félig mintha újból lebegtem volna. Majd felkapcsoltam a lámpát - most nem tudtam szólni anyáéknak, mert a koliban voltam/vagyok :D -, úgyhogy úgy döntöttem, lemegyek picit sétálni. Érdekes módon mindenki ekkor özönlött be az utazótáskáikkal, én meg gondoltam szétnézek picit a koliban, ha már úgysem tudok nyugodtan aludni. Erre egy pasi szándékosan meglökött, mire megjegyeztem, hogy ezt azért így nem kéne, mire ő leteremtett azzal a szöveggel, hogy: "AGYON FOGLAK VERNI!" Ezután FELKELTEM. Szóval minden, amit a lámpa felkapcsolásától írtam, szintén csak egy álom volt. Viszont még most is kristálytisztán emlékszem a pasasra. Az egyik szeme ki volt gúvadva, a másik félig zárva volt, szinte már beesve, rossz arcú 40-es volt, görbe háttal. Ezután mondanom sem kell, hogy tök szarul aludtam, ugyanis 10 percenként keltem fel..

Olvastam, hogy ha ez az alvásparalízis rendszeressé válik, prozac-ot, azaz antidepresszánst kellene szedni ennek megszüntetése érdekében, ugyanis ez egy alvási rendellenesség. Pszichoszomatikus betegségem van... fasza. 

And dreams of para-para-paraLYSE....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.