Nos, amilyen szarul kezdődött, olyan jól végződött (fogjuk rá).:P Csütörtök éjjel eldöntöttük, hova megyünk szilveszterezni. Tök jó, mindenki örült, hogy nem fogunk otthon görnyedni a tévé előtt, Gálvölgyi-showt bámulva. Rohantunk ki az állomásra, hogy elérjük az utolsó buszt, de az a kis gyönyörű sárgaság pont előttünk illant el. Pedig vagy 2 percet kellett volna várnia (max.), hogy elérjük. Kétségbeesés a köbön! Aki el tudott volna vinni minket kocsival, az már mind ivott.

Agyalás 1: a nagy gondolkodás közepette (mitévő legyek zümmögése a háttérben),a barátom észrevette a haverjait, akik szívesen felajánlották, hogy elvisznek minket a megbeszélt helyre, ami kábé 25 km-re volt városkánktól. Miután kezdett alábbhagyni a szomorúság, a buli helyszínén felhívtam haveromat - aki szervezte a nagy banzájt -, hogy konkrétan hova is kell menni, mire ő közölte, hogy nincs meg a kulcs a házhoz, úgyhogy jöjjünk vissza. Ehh... enyhe idegbaj, falkaparás, rángógörcsök, néma sikoly. Oké, irány vissza...

Agyalás 2: na akkor hova menjünk? A többiekkel (akik hívtak ebbe a buliba) már nem nagyon volt kedv "szórakozni".  (Vajh' miért??) Szallll, más ötlet: régi havert hívjuk fel, hátha szervez vmi házibulit, rég dumáltunk, ráadásul minket úgyis szívesen lát mindenki (ego).:D És tényleg volt házibuli! És tényleg szívesen láttak!:) Viszont nagyon durva volt. Kábé mindenki majd' halálra fagyott, de ezt szó szerint kell értelmezni! A szobában lehetett látni a saját lehelletünket.. Állítom, hogy kint melegebb volt, mint bent /pedig kint is lehetett mínusz akárhány/. Úgyhogy mindenki rátapadt a kályhára. Ha már egy méterrel arrébb álltál, vacogtál, de tényleg!:) Ezt leszámítva egyébként jó buli volt. Jó volt a társaság, jó volt a zene is, viszont volt egy kisebb balhé. De az vicces volt!:D Volt ott egy srác (Dzsó), akivel rohadt ritkán találkozok, viszont amikor adódik ilyen alkalom, csomó mindenről elkezdünk filozofálgatni, ami tiszta jóóó, mert rohadt értelmes a csávó, Mindenhez hozzá tud szólni, de tényleg... legyen az irodalom, történelem,  művészet, politika, média, filozófia... meg tökre tetszik az életfelfogása.  És annyira átlátja a dolgokat, hogy az valami hihetetlen. Ráadásul jó emberismerő... olyan, mintha belelátna az ember lelkébe. Fura. Na, de nem ez a lényeg.

Szóval kábé 10 perc beszélgetés után odajött a srác barátnője, és rendezett egy kisebb féltékenységi jelenetet, olyan szöveggel, hogy milyen szerelmes szemekkel néztünk egymásra, meg ilyenek... gyááááááá, mondom ez kéééész. Röhej.. már tényleg régen volt ilyen... azt hittem, hogy az ember egy bizonyos kor után kinő az ilyen ostoba hisztis rohamokból, de ezek szerint nem (fura, mert én ilyet soha nem csináltam). A lényeg, hogy kiderült, hogy Dzsó elmondta vmikor a bnőjének, hogy volt olyan pillanat, amikor majdnem összejöttünk. De nem történt köztünk semmi. Még egy csók sem! Soha! És a csaj kiakadt, mert elkezdtünk beszélgetni... Pokolra fogok kerülni!:D Hogy merészeltem ilyet? Én meg csak tágra nyílt szemekkel néztem a csajt, ahogy mondja nekem az idiótaságokat és félvigyorral az arcomon - a kínos szitu miatt - teljesen feleslegesnek éreztem a magyarázkodást. Végül csak annyit mondtam, hogy szeretek az ember szemébe nézni, ha beszélgetek valakivel, mert ez az "olyan szerelmesen néztetek egymásra" szöveg picit ledöbbentett, főleg, hogy az én barátom is ott volt, és azért érdekes lett volna, ha összejövünk egymással előttük.:D De, ha már a beszélgetés is bűn, kövezzetek meg!:D Végül a csaj lelépett, a pasi ott maradt, úgyhogy még egy ok a balhéra másnap.:D De ezt leszámítva jól éreztem magam. 7-re haza is értem, és még könyörögtek, hogy maradjak, ééén, egyetlen értelmes lény ott a társaságban.:D Ja, amúgy 3-an voltunk ott csajok, és vagy 8 pasi.:) És egyáltlán nem éreztem magam feszélyezve. Áhh, jól esett a régi barátokkal beszélni. Hiányzott. Köszönöm nektek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.