A szülinapomról még nem is meséltem. Pénteken volt, viszont mindenkivel megbeszéltem, hogy szombaton tartsuk, mert akkor lesz nagy buli a T-ben.:) Úgyhogy a pénteki nap "családi ünnep" volt, a szombati pedig barátossss. Kaptam anyáéktól egy felsőt, meg egy nacit, tesótól meg a barátjától pedig egy SONATA ARCTICA KONCERTJEGYET!!! Vááááá, tiszta happy vagyok! Boldogságossáááág. Tök jófejség volt tőlük.:) Ja, meg persze egy kiló vizipipa dohányt is adtak, mert már egy jó ideje kifogyóban volt.:) Szóval tokaji borkrém tortaevés, egy kis pezsgő és pihi. De milyen gáz már az, ha a születésnapomat nem bulival töltöm..?! Úgyhogy haverom - már szerintem barátnak is nevezhetem - sőt talán picit többnek is :), mondta, hogy nehogy már otthon punnyadjak ilyenkor... úgyhogy kimentem vele koccintani, és..... és hát hogy is mondjam.. szerelmet vallott.:) Egyébként tök cuki volt. Mondta, hogy már unja a felesleges köröket, és mivel én egy értelmes lány vagyok, aki még szép is (nem én mondtam!:D), ezért úgy gondolja, hogy megpróbálhatnánk... 3 éve nem volt barátnője, és nem véletlenül várt eddig.:) Ja, és hogy velem el tudja képzelni a jövőjét, úgy érzi, tudna velem tervezni.. Nagyon aranyos volt. Még nem nagyon válaszoltam neki, kicsit hirtelen jött ez a dolog, mert igazából tudtam, hogy nagyon szimpatizál velem, de nem gondoltam volna, hogy most szóvá is fogja tenni. Nem szeretem, ha döntés elé állítanak. Szeretem végiggondolni a dolgokat, szépen, lassan. Tudom, hogy ez mások szemszögéből nézve lehangoló, de nekem szükségem van erre. Feldmár András mondta, hogy "Ha bármilyen okból sürgetve érzed magad, szánj kis időt az összpontosításra. Legyen készen egy „mentő mondatod”, amelyet bedobva visszavonulhatsz az azonnali válaszadás kényszere elől." Így is történt. Igen, paráztam.. mert mostanában ő volt az egyik legjobb barátom, itt a városban... Jófej srác, értelmes, ráadásul nem is csúnya. Csak nem akarom elrontani a köztünk lévő kapcsolatot. Most minden tök jó, de mi van, ha elrontunk ezzel mindent?:( Akkor már nem lesz a barátom.. Nekem meg kell ő.. kell az életembe.:( Ühmmm... De lehet, hogy minden jó lesz.. és, ha nem próbáljuk meg, akkor sohasem fogom megtudni. Nyááá, de nehéz. Majd holnap eldől, ugyanis bálba megyünk, Lillafüredre.:) Igen, együtt, ketten.:) Júúúúúj, de izgiiiiiiiiiiiiiiiiiiii.

Ja, a szombati napról nem is meséltem. Fúúú, nagyon nagy volt. Csomó haverom eljött, ünnepeltünk, táncikáltunk, ittunk.:D Az aznapi piamennyiség: két 3cm-es whiskey, 2 kis pohár bor, egy feles absinth, egy feles barackpálinka, és 2 üveg sör. Basszus, ennyit szerintem még nem ittam soha. Reggel kajak szédültem! Úgyhogy most már elmondhatom, hogy életemben először............ (dobpergést kérek)............ "becsiccsentettem" /23 évesen már ideje volt/.:D Amúgy nem volt semmi bajom a szédülésen kívül. Hányingerem se nagyon volt, fejfájás se, nem zavart semmilyen hanghatás, stb. Úgyhogy aránylag egészen jól viseltem a "másnaposságot".:) No, hát ennyit erről.:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.