Tök fura... ma egész nap esett az eső, mégsem volt szar kedvem. Sőt, olyan "mindjárt itt a tél" hangulatom volt, és egy kis deja vu érzés is elkapott...valahogy jól éreztem magam. Kicsit olyan "hó illat" is szálldogált a levegőben, pedig még csak szeptember közepe van...:)

Úúú, ma fánkot készítettem nagyival. Az ujjbegyeim enyhén megégtek, amikor megforgattam a forró fánkocskákat a porcukorban, de a végeredmény mindenért kárpótolt. Hehe. Ja, és rájöttem, hogy nagyi a Tankcsapdát is szereti. Menőő. Mondjuk vannak jó számaik, de mostanában már nem nagyon hallgatom őket. Ja, meg a múltkor idézett valamelyik Magna Cum Laude számból is, mert nem tudta, hogy ki énekli, és nagyon tetszett neki.:D Bírom, hogy halad a korral. Ahhoz persze már hozzászokott, hogy minden alkalommal, amikor átjön hozzánk, rock zenét kell hallgatnia, de tök jó, hogy szinte mindig megkérdi, hogy "ezt ki énekli?", meg "jaj, de szép hangja van". Na mindegy, ennyit a kajáról és nagyiról.:)

Ma elkezdtük lecsiszolni a szobácskám falait. Annyira szar, pepecselős munka ez, ráadásul már most érzem, hogy holnap olyan izomlázam lesz, mint állat. Szerintem az egész festésnek ez a legfárasztóbb része. A kezeim már félig meghaltak, de azért 2 jajgatás közé úgy érzem, belefér egy kis írás.:) Hétvégére azért jó lenne megcsinálni, lefesteni, meg minden. Meggy bordó és fehér színű festéket választottam, és szerintem krva jó lesz, mert a bútorok is fehérek, és tökre fognak passzolni egymáshoz... Na meg a festékillat...hmmmmm.....:)

Szerencsére emberek ma nem nagyon akasztottak ki, úgyhogy félig-meddig "bódogságosság" van. Jaaa, ráadásul jövőhéten megyek állásinterjúra, vééééégre. Szorítson mindenki!:) Úgyhogy íme egy kis őszies hangulatú, JÓ zenécske a jófej emberkéknek, mert most pozitív vagyok:

Megnéztem a Negyedik típusú találkozások című filmet, és azt kell, hogy mondjam: nem volt rossz. Annyira nem volt parás, inkább csak elgondolkodtató. Húúú, egyszer féltem nagyon életemben. Körülbelül 2 éve lehetett, és a 3. albimban történt a dolog. Pff...ja, összesen 4 albiban laktam... félreértés ne esééééék, nem azért, mert ennyire nem bírtak elviselni a lakótársaim, csak így alakult. Na jó, azt azért elmondom, hogy a 3.-ból azért jöttem el, mert "picurkát" idegesített az általában hajnali 7 órakor max. hangerőn szóló diszkó"zene". Egyébként jó kis albi lett volna, saját szobám volt, egy nagy franciaággyal. Na, de nem is ez a lényeg, hanem: mindig bezártam a szobám ajtaját... egyik éjszaka viszont azt álmodtam, hogy abban a szobában vagyok (amúgy abban is voltam), és valaki próbálja kinyitni az ajtómat. Sötét van, lassan belép, csak egy fekete alakot látok. Közeledik az ágyam felé. Rohadtul valósághű volt az egész. Mikor mellém ért, felébredtem. Olyan 200 lehetett a pulzusom, és hát próbáltam levegőhöz jutni a kisebb sokkhatás után.:) Oké, így persze cseppet sem hangzik valami durván, de a para az volt, hogy ez 5x megismétlődött egymás után azon az éjszakán. Utána már nem mertem elaludni, de ébren maradni sem nagyon.:( Hát ennyi. Így visszagondolva... fura volt....... 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.