Este randiztam egy sráccal, akivel csak látásból ismertük egymást. Szerintem maximum csak köszönőviszonyban voltunk egymással, de kb. pár napja felvett msn-en, úgyhogy a megismerkedés első szakaszába léptünk. Dumálgattunk, de szinte csak a semmiről. Vagyis, semmi olyanról, ami úgymond érdekelne. Igazából sosem volt meg az a nagy lelkesedés (az 1 hét alatt), amikor belépett hozzám. Az kiderült, hogy imádja a motorokat meg az autókat, de ennyi. Szóval nem nagyon kötötte le a figyelmemet. Végül megkérdezte, hogy találkoznék-e vele. Gondoltam miért is ne, egyszer élünk… Legalább nem unom halálra magam a gép előtt, és még az is kiderülhet, hogy a srác nem is olyan unalmas, mint amilyennek a szájber világon keresztül tűnik.:P Igent mondtam. A randi bő másfél óráig tartott, nem ültünk be sehova, csak sétálgattunk. Téma volt a sport, könyvek, és természetesen a motorok meg a kocsik is. Ennyiben ki is merült a téma. Roppant izgalmas társalgás volt.. Végig komolyan beszélgettünk egymással és egyáltalán nem hülyültünk, amitől már elvonási tüneteim voltak! Olyan „semmilyen” volt a csávó. Mintha ilyen kis érzelemmentes droid lenne. Azt hiszem, nem vagyunk egy hullámhosszon.Teljesen úgy éreztem, hogy egyikünk sem tud felszabadulni a másik társaságában (vagy csak én nem). Nekem viszont KELL az, hogy poénkodni tudjak a pasimmal.. A legfontosabb az, hogy fenn tudja tartani az érdeklődésemet. Mindig meg tudjon lepni valamivel, mindig mutasson valami újat, tehát sose legyen unalmas. Ezt a srácot meg már msn-en keresztül könnyen ki lehetett ismerni. Pont olyan volt „élőben” is, mint amilyennek elképzeltem. Semmi testi kontaktus nem volt a találkozásnál megejtett 3 puszi után, semmi pozitív jelzővel illetés (bók), csak beszélgettünk, mint 2 haver. Gondoltam, ha hazaérek, ledőlök, felesleges még gondolkozni is a történteken. Egy beszélgetésnek elment, de nem passzolunk egymáshoz, úgyhogy hagyjuk szépen békén egymást, mindenki menjen a saját útjára. (Hjajj.. igencsak nyomasztó tud lenni egy ilyen ráébredés, de hát senki nem mondta, hogy az élet könnyű.) Haza kísért, egy kis kínos csend a kapunk előtt, majd jött a búcsúzás. És itt jött a fordulat. Meg akart csókolni! Vagyis félig sikerült is neki, de az egészet nem tudtam mire vélni. Tök hirtelen jött, és alig tudtam normálisan lereagálni a dolgot, úgyhogy inkább megöleltem. Kérdezte, hogy: ennyi? Mondom: igen. Erre ő: és egy puszi? Erre megpuszilta a számat… NEM ÉRTEM A PASIKAT. Utána közölte, hogy tetszem neki, és szeretne még találkozni velem. A randi után még beszélgettünk msn-en, és közöltem vele, hogy szimpatikus meg minden, és szívesen találkozok vele máskor is, de ha találkozunk, akkor egyelőre nem akarok semmi komolyat… ajj, hogy is mondjam… A lényeg, hogy szeretném jobban megismerni, még mielőtt belemennék egy kapcsolatba. Nem szeretném elsietni a dolgokat.

Megértette…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.