Huhh, minden kezdet nehéz, de hogy ennyire..:) Na jó, megpróbálom összekapni magam, és írni pár értelmesnek látszó sort. Igazából az a helyzet, hogy betelt a (kézzel írott) naplóm, és úgy érzem, hogy a billentyűzeten pötyögni sokkal praktikusabb, mint kezembe venni egy tollat, és írni.. Basszus, szánalmas! Ilyen világban élünk. Az emberek lusta dögök...

Szar ez a nap...anya legalább 5x próbált felkelteni, de nem nagyon sikerült neki. Résnyire nyitott szemekkel tekintettem az ablakra, meglesvén, milyen idő van, és még jobban elment a kedvem az ágyból való kivánszorgástól. Végül azért összejött neki... A napjaim mostanában a semmittevésből állnak. Nincs mi motiváljon, nincs miért ébren maradnom. Legszívesebben az egész napomat az ágyban tölteném.

Tegnap csak 3 emberke akasztott ki, természetesen mind a 3 hímnemű egyed. Itnu (exex) eljött "kutyasimogatás" címszó alatt, hogy eldicsekedhessen második munkájával. Miután beszámolt arról, hogy neki hogy bejött az élet, udvariasságképpen - némi cinizmussal egybekötve - megérdeklődte, hogy megy az álláskeresés, van-e valami munka kilátásban.. Ennyit erről. Bundi (ex) tegnap felhívott, beszélgettünk kábé 10 percet, és ennyi idő bőven elég volt neki arra, hogy felhúzhasson. Komolyan mondom, eddig 1 rossz szót nem tudtam rá mondani, de hát egyszer mindenkiben muszáj csalódni. Fuck... mesélte, hogy dolgozik ezerrel, és volt egy cégnél, ahol asszisztenst keresnek, és kérdezték, hogy tudna-e ajánlani valakit. Persze nem jutottam eszébe, hiszen ő teljesen abban a hitben élt, hogy nekem már van állásom. Ahaaa... na jó, nem részletezem. A lényeg, hogy nekem már tök mindegy, hogy mi, csak legyen valami állásom, mert már rohadtul nem bírom ezt az itthon ülést. Ennyit érek a "kommunikátori" diplomámmal... A 3. pedig Depifijú. Ő az a srác, akivel olyan 3 hónapja beszélgetek napi rendszerességgel msn-en, hívjuk egymást, sms-ezgetünk, stb. Találkoztunk is, tök jól elvoltunk, nevetgéltünk, beszélgettünk komoly dolgokról, sírt is előttem, megismertem. Azt hittem jóban vagyunk, de kiderült, hogy mégsem annyira, amennyire én azt gondoltam. Rájöttem, hogy ő is csak az a fatja depressziós emberke, aki csak sajnáltatni tudja magát. Csak azt akarja, hogy foglalkozzanak vele, és nem akarja meglátni, hogy mennyi mindent tesznek érte. Mert, ha beismerné, hogy nem is annyira szar a helyzete, vagy megfogadná mondjuk a tanácsaimat, lehet, hogy minden jobb lenne... de akkor meg már nem tudná mivel sajnáltatni magát tovább. Csak az a szar az egészben, hogy amikor tényleg úgy érzem, hogy teszek érte, meg tök jó tanácsokat adok neki, és tényleg azt akarom, h jobb legyen neki, nem látom, hogy bármi is változna...én már nem tudok mit tenni... Kérdeztem tőle, hogy kiket szeret, erre a válasz: "a szüleimet, ennyi". Persze már többször is mondta, hogy az anyját gyűlöli, de nem számít. Áhh, nem értem az ilyet. Hogy várja el valaki, hogy szeressék, ha ő nem szeret senki mást saját magán kívül? Következő kérdés: Kiket tekintesz a barátaidnak? Erre ő: "nincsenek barátaim". Hát akkor kapja be! Elsírja nekem minden bánatát, akármi történt vele, felhívott, vagy sms-t írt, én meg próbáltam vígasztalni. Egyáltalán nem értékeli az erőfeszítéseimet. De már azon is elgondolkoztam, hogy nem is biztos, hogy nem tekint a barátjának. Dehát mennyivel fájdalmasabb, ha azt mondja, hogy nincs barátja... ezzel is sajnálatot akar ébreszteni. Mert, ha azt mondaná, hogy engem a barátjának tart, akkor már véletlenül lenne miért élnie, lenne oka arra, hogy ne adja fel. Viszont, amíg elhiteti magával, velem, vagy mindenki mással azt, hogy neki nincs senkije, addig sajnálom, együttérzek vele, és neki ezek szerint ez kell... Na mind1. Be kell látnom, hogy az egyoldalú barátság, az nem barátság.:( „Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra, hogy veled töltse.”

Hmm..most valahogy jó volt kiírni ezt magamból. Kicsit szomorúan kezdem ezt a blogírást, de idővel majd változni fog, ígérem! Vagyis...remélem....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.