A tegnapi napom ritka szar volt. Kezdődött azzal, hogy széttört a laptopom. Ha bekapcsolom, a képernyő ¾-éből nem látok semmit, viszont azt látni lehet, hogy belül szilánkosra van törve. A gépnek szerintem nincs semmi baja (szerencsére), de a monitort ki kell cserélni. Ezután eltörtem véletlenül a bazinagy töklámpást, ami rohadt jól nézett ki még ép állapotában… de mostanra már a kukában kell leélnie az életét, darabokban… Egész nap csak bunkó, flegma, egocentrikus köcsögökkel beszéltem, ráadásul, hogy még kicsit se örüljek valaminek, egész nap szakadt az eső. Elegem van már a nemtörődöm, apatikus, „énvagyokazokosrajtamkívülmindenkihülye” típusú seggfejekből, akik úgy érzik, hogy senki nem érti meg őket, és akik csak magukkal tudnak törődni. Elvárnák, hogy mindenki kinyalja a seggüket, és sajnálja őket, miközben ők magasról szarnak mindenkire, és még annyit sem bírnak odalökni neked, hogy „te hogy vagy?”. Mostantól nem leszek jófej! Ha valaki leszar engem, én is le fogom őt. Miért kell mindenkivel kedvesnek és megértőnek lennem, miközben ők bunkóznak? Arra bezzeg senki nem gondol, hogy mondjuk nekem is lehet rossz napom… hát mostantól megváltozik minden. Bunkó vagy? Akkor bunkó leszek. Téged nem érdekel, hogy velem mi van? Akkor engem sem érdekel, hogy veled mi van. Nem érdekel senki! Én is tudok érzéketlen lenni, és nem fog érdekelni, hogy nektek szarul esik…

Ha már bunkó emberek… a nyáron 3 idegen(!) ember szólt be nekem, hogy kövér vagyok. Pff… nem tudom hány kilo vagyok, de azt azért nem mondanám, hogy túlsúlyos vagyok, vagy dagadt. Inkább átlagos testalkatú. De hogy jönnek ahhoz az emberek, hogy beszóljanak csak így akárkinek? Nekem soha a büdös életben nem jutna eszembe, hogy valakinek a testalkatáról negatív véleményt alkossak. Egyrészt, mert krvára leszarom, hogy ki hogy néz ki, másrészt meg én érezném magam kellemetlenül, ha ilyet mondanék bárkinek. Egyszer a kalandparkban mondta az öltöztető néni, hogy „hát rajtad azért áll ilyen furán, mert kövér vagy”. Ehhhh… kövér. Oké, nem vagyok valami magas, mert köbö 164 cm, és olyan 60 akárhány kg lehetek… nem tudom pontosan. Jó, mondjuk mihez képest… Nem mondom, hogy nem vagyok kövér. Szoktam nézni tükörbe (sajnos), és látom, hogy mi a szitu, de én is bármikor be tudnék szólni akárkinek, hogy „zsíros a hajad”, vagy „gebe vagy”, vagy „moshatnál néha fogat”, esetleg „hú, de büdös vagy, szoktál fürödni?”… de nem teszem, mert nem vagyok bunkó! A másik eset akkor történt, amikor szilvát szedtünk, és a 90 éves néni (150kg), azt mondta, hogy “azért neked is van egy kis hasad…”. És elkezdte mesélni a saját kis történetét, hogy ő mindig is kövérke volt, és egyszer ez mentette meg az életét. Autóbalesete volt, és mivel testesebb volt, így csak a vállára esett… De ami nagyon kiakasztott, az egy boltban történt. Rövidnadrágot akartam venni, az eladó meg rámutat egyre: ez nem tetszik? Mondom: nem, nem hiszem hogy jól állna. Erre ő: hát mondjuk „elég sűrű” vagy ehhez a típusú nadrághoz… (KRVA ANYÁD! „SŰRŰ”? Milyen szó ez ba+? És, ha „elég sűrű” vagyok hozzá, akkor minek mutatod/kérded?”) Ha mondjuk egy 40kg-s 180cm-s nő mondta volna ezt, akkor oké… azt mondom, hogy jó, kabbe, nem lehet mindenki olyan csinos, mint te. DE a nő 3x akkora volt, mint én. Paraszt! Én is beszólhattam volna neki, hogy: „de még az a szerencse, hogy nem olyan sűrű, mint maga.” Váááá… az emberek annyira tapintatlanok…

Áhh, nem érdekel….SZAROK RÁTOK!

Hangulat zene:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.